Na most talán jobb márVagy hagyjalak még?
Mondd, megnyugszol, ha elvállalom
A hibás szerepét?
Sóhajtsd:
Szerelmem
Életem
Téged-rád vár
Az éjjelem
De ha tényleg:
Engedd át magad
Mert félvállra vett kabátban
Hideg marad
Tudom, csalódtál bennem
Rossz ízű lett szádban a szám
Mintha nem úgy vártam volna
Rád, ahogy te rám
De ma ehhez már
Fáradt vagyok
Jobb, ha múltunk jövőjét
Holnapra hagyod
Egyek vagyunk
Mégis mások
Össze kell szednünk egymást
Mert széthullunk
Látod
˝Jól van, megbocsájtok…˝ - súgod
Csókot a halott mégse kér
Ha Jézus vagy, a leprásodnak
Adj életet az életért
Vagy annyit kérek
Hogy sokallnád?
S ha semmit adnál
Azt szívesen adnád?
Együtt leszünk?
Máskor pedig
Bántjuk-e még egymást
És miért és meddig?
A Szerelemtemplomban
Felsőbb erő szól
A Szerelem nevében
Az Isten szónokol
Házadba hív és
Térdre kényszerít
Ne kelljen előtted csúsznom
Mert nagyon fáj
Nagyon fáj ez így
Szerelmesek
Vértestvérek
Élettársak
Te tényleg nem úgy véled?
Neked, s nekem
Közös élet
Ó, jó Isten,
Ember, kérlek!
Vér vagy
És én szív a vérnek
Hagyjuk, hogy így legyen
Hogy így legyünk
Egyek
Egyek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése